Xbox 360 recreational zone

A Conan című darab már jóval inkább a hack & slash műfaj. Egy lineáris sztori módon kell átkaszabolnunk magunkat Conant irányítva. Az első néhány pályán szerintem megkedvelhető a játék, van vagy 25-30 kombó amit a játék korai szakaszában megtanulhatunk a barbárral, ezek egy időre lekötik az embert. A csapatosan támadó ellenfelek jó ideig nem okoznak gondot és roppant látványosan röködnek a végtagok. Az első pályát (dzsungel) lezáró kalapácsos kalózvezér tesz először igazán próbára, vele sokadszorra sikerült végeznem. A második pálya végén azonban egy sárkánnyal kellene végezni, több helyszínen keresztül zajlik a harc. Ez nekem nem ment. Amikor háztetőkön ugrándozva kellene aprítani a dögöt és semmiféle életerő visszatöltési lehetőség nincs, bedobtam a törölközőt. Úgy éreztem esélyem sincs. Szóval nem játszottam végig a játékot és mégis véleményt merészelek alkotni. Szerintem nem érdemes belefogni, mert ezen a pontom az ismerőseim sem tudtak átjutni, ha nektek sikerülne is, utána biztos belefutnátok valami még brutálisabb főellenségbe és ez már nem szórakozás, hanem kínlódás. Hagyjátok ki, akkor inkább a Viking vagy a Beowulf. 

Még valami: Conan a játék későbbi részeiben varázsolni is képes, ami a pedig a rajongókat idegesítheti fel, hiszen aki ismeri a kimmériai kalandjait, jól tudja, hogy a mágia roppant távol áll tőle és ha jól emlékszem gyűlöli is annak minden formáját.

[Bővebb leírás (ogi.hu)]

Elég kevéssé ismert játék, nem is emlékszem hogyan szúrtam ki anno. Jó fél éve, nem sokkal a megjelenés után csaptam le rá az ebay-en, aztán hónapokig hevert a tokban. Pár hete kezdtem el játszani vele és az első pár perc negatív benyomása után nagyon megtetszett a játékmenet. Gyorsan a negatívumról: a grafika kissé darabos.

A pozitívum pedig: élvezetes az egyszemélyes harc és a csapatos rajtaütések illetve van néhány igazán nagyívű csatajelenet. A játék nagy része amúgy egyszemélyes feladatok teljesítéséből áll, ezek pedig nagyjából a “menj oda, öldd meg az ellenséges harcosokat, szabadítsd ki a vikingeket, hogy nőjön a sereged” variációi, mégis valahogy működik az egész. Túl sokat nem kell gondolkodni és a harc is egyszerű. Ráadásul ellenségeink nyílt terepen csak egészen közelről vesznek észre minket, úgyhogy a játék során gyakran tudunk a fák, bokrok közül lesből támadni.. Különböző harci kombók sajátíthatók el és azok megfelelő használatával nagyon látványosan lehet kaszabolni a gonosz élőholtakat. Az ellenség (a “legion” sereg) ugyanis belőlük áll. Ez nekem nem tetszett annyira, betehettek volna egy másik népcsoportot is, bár úgy a misztikusabb ellenfelek jelenléte nehezebben indokolható.

Nagyon várom a november 19-i céldátumot, amikor is a “New Xbox Experience” névre keresztelt új oprendszer frissítés érkezik az gépünkre. Én, aki gyakran használom az Xbox Live-ot, egy ajándéknak érzem. Amit minden felhasználó üdvözöl, az valószínűleg a winchesterre telepítés lehetősége, miáltal a játékok gyorsabban és halkabban futnak majd. Ez engem jobbára hidegen hagy. Nagyjából 2 éve vettem a gépem, a sok-sok éves PC-s tökölés után még mindig úgy érzem hogy gyorsan és zökkenőmentesen futnak a programok. Meg aztán jelenleg 20Gbyte-os HD van a gépemben, arra 2 játéknál többet nemigen lehet telepíteni.

Amit várok, a öltöztethető avatarok, az animált friends list és hogy ez az egész vajon hogy fog kinézni. Igazi tamagocsi feeling. (Eddig nem tudtam magamról, hogy ilyen irányú érdeklődés van bennem.)

Amire nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni, ha a barátok együtt játszanak valamivel. Lehet már a dashboard-on party-t létrehozni, nem csak a játékokon belül és ők minden játékba mehetnek át együtt. (Már persze ha mindenkinek megvan a game.) Nem kell egymást keresgélni és meghívókat küldözgetni. Bár sok játéknak elég primitív a parti rendszere, reméljük ez nem lesz akadály. Szerintem a Halo 3 és a Forza 2 lobby-ja, ami példa értékű, azokból lehetett meríteni. Abban is bízok, hogy a parti tagoknak lehet valami közös private chat vonala, mert minket állandóan ki akarnak rúgni, ha hosszasan magyarul értekezünk a közös game chat-en.

Még egy pozitívum, hogy komoly statisztikákat mutat majd a rendszer az eddig játszott játékainkról. Mennyi achievementet értünk el, mennyit tudtunk volna stb. Azokat a játékokat, amelyekkel 0 pontot értünk el, tehát ippeg hogy csak beraktuk a gépünkbe, törölni lehet a listáról. No majd meglátjuk! Már csak néhányat kell aludni.

A Mass Effect című szoftver utolsó küldetésénél járok és már előre sajnálom hogy hamarosan befejeződik az űrkalandom. Szerintem nagyszerű ötlet volt a fejlesztőktől ez az űrbeli környezetbe helyezett RPG. Nekem a csillagtérképen való navigálás és az alatta hallható hangulatos zene a réges-régi PC játékok emlékét hozta fel. Wing Commander, Elite, Xwing stb. Mai szemmel szánnivaló grafikával bírtak, de hosszú napokig / hetekig lekötötte az embert. De vissza a jelenbe: a játék tactical shooter része is jól eltalált lett volna, ha időről időre nem felejtették volna el a parancsainkat a társak. Néha többször is kellett őket utasítani, hogy maradjanak fedezékben és lőjenek onnan, míg én akciózok. Az életszerű szerepjátékban emberekkel és idegen fajtájú lénnyel is összemelegedhetünk, de erről nincs személyes tapasztalatom, én az intergalaktikus, fajok közti párosodásig még nem jutottam el, túl későn szedtem össze az ehhez szükséges mellékszereplőt. Nem tudom vajon az utolsó küldetés után még lesz-e erre lehetőségem?

A játékról minden érdemlegeset leírtak már a magazinok és a blog témája inkább a kevéssé ismert / régi / olcsón beszerezhető játékok bemutatása. Itt rögtön két linket tudok ajánlani, bővebb tesztekért:

ogi.hu

xboxhq.hu

Ezt tegnap délben láttam, amikor véletlenszerűen felléptem az xbox.com-ra. Mérhetetlenül felháborít, hogy amikor vért és verejtéket izzadva gürcölök az irodában, egyesek a pénzügyi világválsággal mit sem törődve, boldogan játszanak otthon.

Egy barátom régóta rágja a fülemet, hogy szerezzem be a Shadowrunt, ami szerinte a multi csatározások közül egy nagyon jól sikerült darab. Én egyszer láttam úgy egy évvel ezelőtt és akkor nem nyerte el a tetszésemet, túl gyorsnak éreztem a játékmenetet és gagyinak a játékosok mozgását. De engedtem a rábeszélésnek és néhány hete beszereztem fillérekért.

A tapasztalatok előtt néhány szót a háttérről: a Shadowrun univerzum sztorija szerint a mágia 5000 év szunnyadás után visszatér a földre és az emberi faj mellett megjelennek a fantasy világokból ismert elfek, törpék, orkok és trollok. Ez persze káoszt szül és a különböző politikai, gazdasági csoportok csapnak össze, különböző célokért, segítségül hívva a mágiát és / vagy a legkorszerűbb technikát. Aki mélyebben beleásná magát, tudom ajánlani a wikipedia idevágó cikkelyét: http://en.wikipedia.org/wiki/Shadowrun_timeline

A játékot azért szereztem be, mert szeretem a sorozatot és úgy gondoltam barátnővel kitűnően játszható. (Ő régebben szinte függő volt.) Olvastam előtte ugyan, hogy nem korszakos alkotás a játék, igazi kihívást sem jelent, de ez nem rettentett el. Nos azt is kaptam, amit vártam. Ideig-óráig kellemes kikapcsolódást, kisebb fejtörőket, angol nyelvleckét.

A játék során 5 ügyet kell megoldani. Kezdetekkor kapunk egy helyszínt, ahol körbenézünk, bizonyítékokat keresve. Ez a körbenézés nem okozhat különösebb gondot, egy kurzort mozgatunk a képernyőn ami azonnal jelzi, ha az adott terület vizsgálatra érdemes, sőt extra segítségként azt is kiemeli a játék, hogy melyik eszközt használhatjuk az adott típusú bizonyíték felcsipegetéséhez. Ezeket már a helyszínen is vizsgálhatjuk de a kapitányságon egy jól berendezett labor is áll a rendelkezésünkre.

Egy örökérvényű, de régebbi darab. Olyannyira, hogy aki esetleg az utóbbi időben ruházott be X360-ba elképzelhető hogy nem hallott róla. Márpedig egy RPG fannak kötelező a beszerzése. Magamat annak tartva megvásároltam a játékot úgy másfél éve. Boldogan kezdtem a kalandba és az első adandó alkalommal ott is hagytam a fő történetszálat. Kalandozni kezdtem a játék hatalmas térképén, zsiványok tanyáit, goblinok odvait fosztottam ki válogatás nélkül. Közben benéztem néhány városba, kisebb küldetéseket vállaltam el. Valahol a törvénnyel is összeütközésbe kerültem, így oda már nemigen mehettem anélkül, hogy a rend -elég tápos- őrei ne támadjanak rám.

Néhány alkalom után ráébredtem: baszki ez világ hatalmas, a lehetőségek végtelennek tűnnek. (Persze nem azok.) Napokat játszhatnék megállás nélkül, főleg ha nem csak a történetszálat, hanem a saját fejemet is követem. A játékélmény ráadásul kitolható, az Xbox live piactérről expansion pakkok tölthetők le. Így aki már minden bokor alá benézett az alapjátékban, újabb kalandok elé nézhet, ha hajlandó a zsebébe nyúlni.

Nagyon lassan zajlik a régi és új játékok tesztelése, csúsznak az érdemi postok. De néhány slayer meccsre mindig van idő, így egy újabb csokor screenshot-ot tudok Halo fanok figyelmébe ajánlani. Talán van köztük olyan, ami elgondolkodtat, elborzaszt vagy éppen megmosolyogtat.

Az első képen láthatjuk amint 3 fiatalember (talán éppen jóbarátok), álldogállnak és önfeledten trécselnek a várudvaron. Ekkor jelenik meg a kapuban egy harci jármű nyergében az ellenséges katona (én). A döbbenet, a halál szele mind-mind érzékelhető a képen: a terefere alakulat kövé dermed, a jármű ionikus protonhajtőműve felpörög, vajon mi következik?

Tegnap este, a német - török elődöntő után egy rövid online csatározásba keveredtem. Miután lekaszaboltuk az ellent, megnéztem a Halo 3 "Theater" funkcióját. (Itt az utoljára lejátszott csata videóját nézheti meg a szerencsés Xbox360 winchester tulajdonos.) Azt kell mondjam lenyűgőzött. Gyakorlatilag a csata bármely mozzanatát, bármilyen kameraállásból megnézhetjük, fényképezhetjük. A képet a bungie.net-re menti a program. Csak 5-10 percet prücskörésztem vele, de szerintem egészen fantasztikus képek születtek. Mivel a hozzáértő közönséggel is meg szeretném osztani ezeket, alább láthatjátok a remekműveket:

Hát felebarátim, vége a fotball EB érdemi részének. A hatalmas és rút orosz medve eltaposta a bimbózó holland tulipánokat. Immár érdektelenségbe fulladó mérkőzések következnek. Tán nemsokára érdemi bejegyzést is teszek.

Bocs kedves olvasók, nem szóltam előre. Az EB ideje alatt a mérkőzések okozta elfoglaltság (sörözés, sportfogadás) miatt a blogra új bejegyzés várhatóan nem kerül fel. Utána jelentkezem, sőt jelentkezünk, mivel egy új társ-szerző bukkanhat fel a névtelenség homályából. A bizalmat megelőlegezvén, a gamertag már a bal oldalsávon virít.
Nem alakulunk át ideiglenesen foci témájú bloggá, abból van elég. Meg van már az oranje mezem, és mivel a döntőig menetelnek a hollandusok, végigszurkolhatom az EB-t. Nektek is jó szurkolást!

Billy félig mexikói - félig indián. Nem a legjobb kombó Amerikában, még a régi vadnyugaton sem. A Call of Juarez című darabban ezzel a sráccal kezdünk. Már a játék elején kiderül, hogy nincs könnyű dolgunk vele, mindenki megpróbál belénk rúgni egyet. Az első pályák egyikén még a meglepően barátságos prosti szeretetét se fogadhatjuk. Miután elénk térdel, azonnal reánk töri az ajtót a kopasz védelmezője. Node nem akarom a sztorit lelőni, mert ez egy tipikus egyszer végigjátszandó játék, amit ha valaki megszerez, akkor legalább a történet tartogasson meglepetéseket. Nekem a táj és a játék hangulata nagyon tetszett, igazi felüdülés volt számomra a vadnyugati helyszín, a sziklás, sivatagos táj és a forróságtól remegő levegő. Sajnos néhány óra játék után rájöttem, hogy ennyiben ki is merül a játék varázsa.

A pályák egyetlen megoldási lehetősége és az ide-oda ugrándozó történetvezetés nekem nem jött be. Ugyanis a játékban az a csavar, hogy két karaktert irányítunk. Csakhogy ők nem egy oldalon állnak.

A minap egy “klántársammal” beszélgettem a Halo 3 multiplayer rejtelmeiről. Amikor a régi jó Gears of War-ra terelődött a szó, kibökte, hogy azt ő bizony nem ismeri, nem tud véleményt alkotni. Hát ilyen van?

Na vissza a hardcore konzol frontra. A Setétség című remekben az olasz maffia egy fiatal bérgyilkosát irányíthatjuk. Éppen egy balul elsült akció után csöppenünk egy száguldó autóba, majd egy rivális ír gang emberét kellene elintéznünk, amikor beüt a krach és kiderül, hogy kegyvesztettek lettünk, veszélyben az életünk. Innentől menekülés az osztályrészünk. A rendőrség és természetesen a maffia is a nyomunkban lesz, közben pedig szép lassan fény derül arra is, hogy emberünk - Jackie Estacado - a Sötétség kiválasztottja. Ilyenformán különféle képességek birtokába jut, amelyeket a sötétbe vagy legalábbis az árnyékba húzódva tud használni. A sötétség adományaként csápokat növeszt melyekkel hadonászhat, fekete lyukba szippanthatja ellenségeit és gonosz kis manókat - darklingokat - idézhet meg, akik elvégzik a piszkos munkát, ha szükséges.

Ennyit dióhéjban a történetről, szerintem lebilincselő. Szépen megrajzolták a játékot, a new york-i metróállomások nagyon hangulatosak. Sőt az első világháború poklába is belecsöppenünk, az szintén elég jól sikerült.