A Conan című darab már jóval inkább a hack & slash műfaj. Egy lineáris sztori módon kell átkaszabolnunk magunkat Conant irányítva. Az első néhány pályán szerintem megkedvelhető a játék, van vagy 25-30 kombó amit a játék korai szakaszában megtanulhatunk a barbárral, ezek egy időre lekötik az embert. A csapatosan támadó ellenfelek jó ideig nem okoznak gondot és roppant látványosan röködnek a végtagok. Az első pályát (dzsungel) lezáró kalapácsos kalózvezér tesz először igazán próbára, vele sokadszorra sikerült végeznem. A második pálya végén azonban egy sárkánnyal kellene végezni, több helyszínen keresztül zajlik a harc. Ez nekem nem ment. Amikor háztetőkön ugrándozva kellene aprítani a dögöt és semmiféle életerő visszatöltési lehetőség nincs, bedobtam a törölközőt. Úgy éreztem esélyem sincs. Szóval nem játszottam végig a játékot és mégis véleményt merészelek alkotni. Szerintem nem érdemes belefogni, mert ezen a pontom az ismerőseim sem tudtak átjutni, ha nektek sikerülne is, utána biztos belefutnátok valami még brutálisabb főellenségbe és ez már nem szórakozás, hanem kínlódás. Hagyjátok ki, akkor inkább a Viking vagy a Beowulf.
Még valami: Conan a játék későbbi részeiben varázsolni is képes, ami a pedig a rajongókat idegesítheti fel, hiszen aki ismeri a kimmériai kalandjait, jól tudja, hogy a mágia roppant távol áll tőle és ha jól emlékszem gyűlöli is annak minden formáját.
Utolsó kommentek