Az előző, GTA-s bejegyzésben a Vice City-t egyik top játékélményemként említettem. Eztán elgondolkodtam, hogy vajon mit is mondanék ha legjobb 3-at vagy 5-öt kellene mondanom. Nem tudom, nagyon nehéz. De hiszen minek is rangsoroljak, csak jöjjenek fel az emlékek. Rákerestem néhány screenshotra az egykori kedvenc játékaimról. Ezek a rég elfeledett képek számtalan emléket hoztak fel. Íme egy agg gamer (kinek nem volt C64-e) PC-s emlékképei:

Prehistorik - ügyességi

Az első (286-os) gépemen ez volt az egyik játék. A masinát valami kis cégtől vette fater, a jószándékú informatikusok helyezték el (vagy felejtették ott) a “Historik” könyvtárban ezt a klasszikust. Szerintem a korosztályomból mindenki ismeri. Egy ősemberrel kellett átverekedni magunkat 7-8 pályán, nekem talán a harmadikig sikerült eljutnom. Mentési lehetőség nem volt, 3 élet útán újra kellett kezdeni, ezért az első pályát csukott szemmel megcsináltam:

The Secret of Monkey Island - kaland

Zseniális kalandjáték volt a szememben, bár angol nyelvtudásom kissé hézagos volt hozzá. Egy karibi szigeten kellett kószálni egy ifjú kalózzal, tárgyakat használni, emberekkel beszélni és szépen felgöngyölíteni a majomsziget titkát. Azt hiszem az ilyen flash játékokat mostanság point & click jelzővel aposztrofálják.

Rengeteg poén volt a játékban és rengeteg fejtörő (lehet hogy csak a nyelv-nem-tudás miatt éreztem így). Íme néhány screenshot, aki játszott vele, biztos örül neki:

[nagyítva]

Aztán persze még játszottam a második résszel is, de az első maradt nekem az örök klasszikus.

Eye of the Beholder II - RPG

Faltam a fantasy regényeket akkoriban, ez a játék brilliáns volt. Setét pincékben, barlangokban csatangolni, ott szörnyeket kaszabolni, a karaktereket ápolni-tápolni a korai kilencvenes években valami fantasztikus érzés volt. Nagy szerencse hogy középiskolában koleszos voltam és csak hétvégén jutottam géphez. Nagy bajba kerülhettem volna ha a jó közgazdaságtan vagy a geometria helyett ezt tolom késő éjszakáig:

[nagyítva]

Az első résszel (és a Lands of Lore című másik klasszikussal) utána játszottam, így ez volt nekem a nagy találkozás. Halkan jegyzem meg az EoB 2 jó eséllyel lehetne a csúcson, ha lenne toplistám.

Prince of Persia & Flashback - akció

Ezek a játékok méltó elődjei voltak a manapság játszott 3D-s ügyességi kalandjátékoknak (vagy nem tudom mi a kategória). A PoP sorozat mind a mai napig él, az eredeti klasszikus, felturbózott grafikával letölhető az Xbox live piactérről. Emlékszem hónapokig nem tudtam, hogy valami Ctrl+S bonyolultságú billentyűkombóval menteni lehetett a játékállást és a nyitóképernyőn Ctrl+L nyomásával visszatölthető. Mindig újrakezdtem a játékot:

Az alant látható Flashback szintén heteket / hónapokat vett el az életemből, főleg azért, mert a "nekifutásból párkányra felugrás" billentyűkombóját nem tudtam (Shift lenyomva tartva) és anélkül egy ponton nem lehetett továbbmenni. Úgy tudom az elődje - Another World - is klasszikusnak számít, nekem az kimaradt.

Dune 2 - RTS

Számomra a Dűne 2-vel kezdődött a real-time-stratégia. És nem csak nekem. Nem tudom ugyan biztosan, de valószínűleg ez volt az első igazán sikeres RTS. Szintén nagyon jó eséllyel lenne a toppon, ha választanom kéne mi volt a legeslegjobb. A Dűne 1 is egy nagyon kellemes gamma volt - inkább kaland, mint stratégia - itt a Dűne regény eseményeit lehetett újraértelmezni és elbánni a Harkonnenekkel. A második rész viszont maga a kőkemény RTS. A bányászat, termelés, harc szentháromsága. Arra is emlékszem, hogy a diskedit nevű kis Norton programmal tudtam belepiszkálni a kimentett játékállásba, több pénzt, több Sonic vagy Siege tankot adni a családnak.

[nagyítva]

Civilization & Heroes of the Might and Magic - stratégia

A körökre osztott stratégia akkori képviselői közül a nagy kedvencek még ma is virágoznak de legalábbis léteznek. A korábban már megénekelt Colonization nem annyira, de a Civilization és a Heroes of the Might and Magic sorozat még nem halt ki. Bár ez utóbbi ebben az posztban kissé kakukktojás, a 90-es évek vége felé játszottam vele, főleg a második résszel. Szerintem ez már Windows alatt futott.

Valószínűleg mindenki ismeri ezeket a játékokat. De hogy is néztek ki?

[Civ 1]

[Heroes 2]

A sportjátékok akkor és ma is főleg a közösségi szórakozás eszközei voltak nálam. Barátokkal nyomtuk, a gép általában könnyen kiismerhető (vagy iszonyat szívatós) volt ezekben a korai játékokban.

A két nagy klasszikus a 89-es NBA játék (hivatalosan a “Lakers vs Celtics and the NBA Playoffs” névre hallgatott), illetve a Sensible Soccer, ami azon kevés (vagy egyedüli) játékok közé tartozott volt, amit joystickkal játszottam.

NBA: Ekkor már kosarazgattam, az NBA csodás világát is ismertem (Eurosport és a Screensport sugározta), a játékot rengeteget gyűrtük. Emlékszem 8+2 all star csapattal játszhattunk, máig megvannak a nevek, akik nagyot zsákoltak, vagy jól dobták a triplát. (Skyhook-ra csak Abdul-Jabbar volt képes.)

[nagyítva]

Sensible Soccer: Pöttöm emberkékkel kellett a még pöttömmebb labdát kergetni, csak a zöld pályát láttuk, mégis nagyon ment a játék. Csapatonként 2-3 csillaggal jelölt játékos volt, akik gyorsabbak voltak a többinél, ebben merült ki a skill rendszer.

Számomra nagyon vonzó volt, hogy a csapatokat, mezeket, játékosokat lehetett szerkeszteni. Kupákat bajnokságokat tetszés szerint összeállítani. Kedvenc játékmódunk egy 64 csapatos kupa felállítása volt, melyet ki-ki a saját csapatával elkezdett, majd optimális esetben a döntőben összecsaptunk.

Tán még egy játékot emelnék ki, amivel sokat küzdöttem és ezt a szimulátor kategóriába sorolnám. Ez a Star Wars galaxisban játszódó, űrben csatározós XWing című klasszikus. Szintén joystickkal volt az igazi, de az elvetemültek egérrel is játszották. Na az kemény lehetett. Folytatása, a Tie Fighter már nem futott a 286-os masinámon, fejleszteni kellett volna 386-ra. Ezt gyűlöltem a PC-ben.

A fenti játékokat eleinte 5,25”-os floppy lemezeken (ilyet biztos nem látott a mai generáció), majd később a forradalmi 3.5”-os lemezeken cipeltük egymáshoz. A komolyabb játékok már több lemezre fértek csak fel tömörítve (arj és zip programokkal). No persze egy 5 lemezes játék kitömörítésekor törvényszerű volt, hogy mondjuk a 4. lemezen I/O errort találjon az MSDOS 5.0. Ekkor újabb kört futott a szerencsétlen user. Nagy részük megtaláható a neten, mai szemmel szánalmas, néhány mbyte-os méretüknél fogva letöltésük pár másodpercig tart. Akkoriban a világot jelentették, ma mosolygunk rajtuk.