Az előző két bejegyzéssel szemben most egy olyan játékról írok, amit tiszta szívvel ajánlok minden Xbox 360 fannak. Engem jó időre magához láncolt. Egy kis stratégia, egy kis RPG és lenyűgöző hangulat.
A játék kezdő képsoraiból kiderül, hogy egy - valamikor a múltban legyőzött - gonosz hadurat alakítunk, akit a jó oldal hősei taszítottak hosszú álomba. Éppen a kastélya romjai alól ássa elő személyünket néhány minion (ezek kis goblin-szerű manók, ők lesznek később a katonáink), Gnarl nevezetű vezetőjük irányítása mellett. Gnarl, aki a játék végéig segít minket tanácsaival, elmondja hogy feladatunk a környék leigázása, tornyunk felvirágoztatása, a jóságosnak mondott hősök elpusztítása és úgy általában gonoszkodni.
Vártornyunkat és magát a hadurat is fejleszhetjük az idők és kalandok során, mivel rengeteg kiegészítő van elszórva a világban. A minionoknak 4 fajtája van, eleinte csak a barna, harcos faj elérhető, folyamatosan a játék során szerezhetjük meg a többi törzset. Ugyanígy az irányítható minionok száma is duzzad a kezdeti 5-ről, akár 50-re is és a felszerelésük is folyamatosan javul, minden fegyverként vagy páncélként használható tárgyat felvesznek. Ezek a lények amúgy gondolkodás nélkül teljesítik a parancsainkat (még jó) és rohannak akár a halálba is. Én a játék során azért lehetőség szerint mindig óvtam őket, hiszen egy jól felszerelt csapat nehezen pótolható. Csak velük tudunk bizonyos feladatokat végrehajtani, mivel hozzánk képest aprók, beférnek a kis helyekre és ha sokan vannak, erősek. Amellett, hogy nagy számban kitűnő harcosok, nehéz, útban levő tárgyakat tolnak félre, a toronyhoz található kiegészítőket is ők cipelik haza, mivel a hadúr nem egy kétkezi munkás.
Egy szép kohó a pincébe:
A játék első néhány kis küldetésében Gnarl fogja a kezünket és telepatikusan segít minket a toronyból tanácsaival, később persze már egyre inkább magunkra vagyunk utalva. Az első feladat pl bárányok legyilkolása, amit legényeink kitörő örömmel végeznek. Ez azért fontos, mert az élőlények megölésével jutunk tudjuk növelni a “life-force” mutatónkat, ami nem az overlord életereje, hanem a megidézhető minionok számát jelenti.
A küldetések közben néhányszor válaszút elé kerülünk, hogy engedünk-e a jó oldal csábításának és esetleg valami nagylelkű kegyet gyakorlunk, vagy megmaradunk a kegyetlen és vérengző hadúrnak. (Én magam, a velemszületett kecsesség és báj révén nem bírtam gonosz lenni és jóságos hős lettem.)
Egy farm kegyetlen lerohanása:
Sokkal többet nem is írnék a játékmenetről, úgyis mindenki felfedezi magának, csak még egy-két érdekesség:
A minionok igazán szerethető teremtmények, vidáman szedegetik össze utunk során a tárgyakat és mindezt hangosan kommentálják, attól függően, hogy megtartják-e azt, vagy valami olyasmit találtak ami az overlordnak válik hasznára (arany, életerő- vagy manaital).
A környezet abszolút változatos, először mérsékelt égövi, kontinentális éghajlatú tájon barangolunk, majd jön az elfek által lakott tajga, a törpék röghegységei és a végén egy száraz sivatag.
A már legyőzött ellenségek újra legyőzhetők a kastélyunk pincéjében található arénában. Ezt szükséges lesz kihasználnunk, a minion utánpotlás miatt. (A hadúr fegyverzetének kovácsolásához, fejlesztéséhez minionokat kell áldozni, szóval emiatt is érdemes az arénában gyilkolászni.)
Összességében egy nagyon jó játék az Overlord. Szép, hangulatos, a kezelése könnyen megtanulható. Szerintem kellőképpen van benne kihívás is. Repül az idő játék közben. Nemrég felkerült egy kiegészítés is (Raising Hell) a Live-ra, 800p-ért letölthető. Akik szeretik a fantasy világot és ezt eddig kihagyták, azoknak feltétlenül ajánlom. Jó szórakozást!
Pontszám: 9/10
Utolsó kommentek